Szondi-telep blues
x
x
Vidám harcostársak égbe szállnak, mint a boldog
békeidők egykoron. Terjednek a harci gázok;
szétesőben a Monarchia.
Népvándorlás rengeti a várost, munka után kiált
több ezer menekült, főleg ha éhes, vagy bepiált:
szervezkedik a periféria.
Szoba-konyhás kolónia épül, sok-sok apró bérlakás.
Lavór, latrina, közkutak, kétes balkáni tisztaság.
A rendre csendőrség vigyáz.
Olcsó szeszbe fojtott remény, büszke telepesek,
mosdatlan cigánylegény. Melóból élő emberek:
elviselik Kádár szocializmusát.
A parlagfű kétszer virágzik, érzi már, hogy szabad.
Az úton kövér patkány vadászik koncra, nem éji vad:
a Szondi-telep él, alig rohad.
Romos házak közt rongyos gyerek felcseperedik,
vigyázatlan ficánkoló farkát kölyöklányok élvezik.
Istenem az idő hogy szalad!
Vígan él a fekete siserahad, az udvarra nem csak
a kutya szarik. Nagy koponyák segélyről agyalnak,
amikor összejön a maffia.
Nemzedékek nőnek, a munkát már hírből sem ismerik,
szakszerűen lopnak és a kocsmára örökké telik:
éljen a magyar demokrácia!
Népvándorlás rengeti a várost, segítségért kiált;
trágyanépek dőlnek, a dózerek nyomán ülnek bált:
kap lakást a fiam fiának fia.
Koszos cigánybanda – mondja a szomszéd roma.
Maga előtt látja: még pár év és feldúlva otthona.
Tényleg ilyen a demokrácia?
Panelfalak között gyűlik már a szemét, nem kell kuka:
a tizedikről dobál ki mindent, ha dühös az apuka.
Szondi-telep én szerettelek!
Hűvös éjszakákon víg dáridó, parkettatűz lobog,
bepisil a szomszédban a gyerek, vajh mitől szorong?
Szondi-telep, Szondi-telep ég veled!
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Egy vers, amelyik József Attilára emlékeztette olvasóját. Ez persze túlzás, de manapság valóban ritka az ilyen kemény társadalomkritika. Miskolc avasi lakótelepére 2005-től, főleg vidékről sokgyermekes családok költöztek be a Fészekrakó program keretében. Ez a program eredményezte közvetlenül a verset, de Miskolc város vezetése korábban is ostobán kezelte a nyomortelepek felszámolását.
Gordon, Felső Kallószer, Erdőalja telep, Danyi völgy, Vincellérsor. Innen a diósgyőri városközpont tanácsi lakásaiba költöztették a romákat, de jutott belőlük a Széchenyi utca lepusztult udvaraiba is. Ezután az Árpád utcát minden nő és gyerek próbálta elkerülni és nem csak sötétedés után. Láthatóvá vált, hogy a sok kis cigánytelepből két nagyobb lett, ezért később a városon túli Csorbatelep lett preferálva, amit viszont elvitt az árvíz. Ezután következett a Szondi telep, a Békeszálló-telep, majd a Számozott utcák, a vasgyári és perecesi kolóniák, és a Tetemvár. Jelenleg is folytatódik a körforgás, hiszen hiába számolnak fel egy-egy telepet, azonnal kialakul máshol egy másik. Például Lyukóvölgy hétvégi telkeit és házikóit lepték el utoljára cigányaink, akkora sikerrel, hogy taxi, orvos ki sem akar oda menni. A mentősök rendőri segítséget kérnek, a rendőrök szívük szerint katonákat is vinnének magukkal. A városi buszra nem találnak sofőrt, a parasznyai országút élet és balesetveszélyes.
Én 40 éve az Avason lakom, az utoljára épült III. ütemben. Ott csend és béke van. Kevés cigány lakik arrafelé, és aki ott él az már régen beilleszkedett. A belvárosban és különösen Diósgyőrben sokkal rosszabb a helyzet. A templom, gimnázium, kilátó háromszöget nem érintette a Fészekrakó program sem.