Lillafüred
x
x
Mint egy aprócska ékszer –
kicsim ugye emlékszel –
a sétány csendje után
mikor csak álltunk bután,
mert megigézett a tó;
a fák zöldjét ringató
nefrit színű víztükör,
mit pajkos szellő gyötör,
és az erdő körbezár.
Bennem lüktetsz, mikor fáj,
bennem égsz, mint az a nyár:
szárba szökkent szerelem
dörömbölt a szívemen.
Ódát zengett a Szinva
ezer szilánkra hullva
zaklatottan, hangosan,
elámulva: hogy suhan
vágyunk, a bús száműzött.
Kies függőkert fölött
egy álom testet öltött
a múlt század harmadán:
Mint reneszánsz Kánaán
hívogatott a szálló,
a völgyek fölött álló
Palota. Örök béke,
a százszorszép Bükk éke,
az angyalok otthona.
Egy romantikus szoba:
tested, mint cseppkő csoda,
mint barlangba tévedt fény
tündöklött jövőm egén.
Csak egy szoba, csak egy ágy,
csak a csókod, csak a lágy
beszűrődő tánczene,
csak egy nyár üzenete:
ég veled Lillafüred.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
A Rubophen Versíró Versenyen váratlanul eredményesen szerepeltem. A siker az élet minden területén feldobja az embert. A versenyen szerzett lendület tovább vitt, nem hagytam abba teljesen az írást. Az új versek egy részét elküldtem irodalmi szerkesztőknek, akik ugyan nem ájultak el a gyönyörűségtől, de kértek még írásokat. Egyikük sem mondta, hogy felesleges erőlködésnek tartja kacérkodásomat a költészettel, de azt sem gondolták, hogy már elmúltam ötven. Nem tudták, hogy nekem csak a folyamatos megerősítésre van szükségem: igen, te egy tehetséges ember vagy.
Az előző hámoros vershez hasonlóan ez is a Miskolc projekt része. Annyira egy füst alatt készültek, hogy talán még azonos sorokat is tartalmaznak. Ne tessék őket egymás után olvasni és akkor ez talán fel sem fog tűnni!