Alaposan beleszülettem a szocializmusba, ahol nem volt divat Trianon miatt siránkozni. "Baráti államok" bitoroltak magyar területeket, mégsem eshettünk a torkuknak. Meglepő módon, sem a családunk, sem az állami oktatás nem foglalkozott az országot ért történelmi igazságtalanságokkal, ezért esélyem se volt nacionalistává válni. Egyedül apai nagyapám az én első tanítómesterem emlegette hősi múltunkat, de a világháborúk eseményéig vele sem jutottunk el, pedig ő személyesen is részt vett a Monarchia csatáiban. Valószínűleg a háború borzalmai jobban hatottak rá, mint a háború igazságtalanságai és harci tapasztalatait nem kívánta gyermekfülekkel megosztani.

Ha hozzá teszem, hogy a vallást inkább mesének és babonaságnak tartom, mint élő dolognak, akkor egyértelművé válik, hogy ez a vers hazug. Egy jobboldali - kissé szélsőjobbos - pályázatra szántam, ezért valamivel jobban tükrözi az ő nézeteiket, mint az enyémeket. Szlovákiai utazásaim során sokkal jobban zavart a népek közötti ellenséges hangulat, a gyűlölet piszlicsáré megnyilvánulásai, mint a tudat, hogy ősi magyar földön járok. Nem szerettem volna egy, a mainál is széthúzóbb társadalomban, ellenséges népek között élni, ezért sokkal inkább támogatom az Uniót, mint Nagy-Magyarországot. A természet szeretete gondolom így is érződik a versen és vonzódásom is a szonett iránt.