Féltékenység
x

Fénytelen éjjelen átoson
Újra, meg újra a városon.
Ég veled, ég veled életem,
Égeti szívem: a félelem.
Fájdalom árnya, ha rám borul
Elnyelem életed álnokul.
Őrület izzik az arcomon,
Álmokat üldözök: irgalom!
Csókodat add nekem édesem,
Illatod itt legyen énvelem!
Áthatol éteren, átvezet
Éjeken: érzem a testedet.
Féktelen élvezet, izgalom.
Irgalom, Istenem irgalom!
Ég veled, ég veled édesem,
Elkap a gyilkos: a félelem.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!

Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről

Ez a vers is megjárta a hadak útját, meglátogatott egy-két szerkesztőséget. Nem igazán izgatott a megjelenés, én csak a szakértők véleményére voltam kíváncsi. Művemről most sem mondtak túl sok rosszat. Egyöntetűen kifogásolták, hogy a féltékenység szó mindössze a címben van jelen, amit elfogadtam ugyan, de eszem ágában sem volt módosítani a verset. Valahogy kiforrottabbnak érzem az ebben az időszakban írott dolgokat, mint a fiatalkorit, amibe gyakran belepiszkáltam.
Minden nagyképűség nélkül: tudom én azt szakértők nélkül is, hogy nem írok rosszul. Viszont megvannak a korlátaim. Ezeket a határokat egy bölcsészdiplomával ki tudtam volna tágítani, talán eljuthattam volna egészen a költészetig, de majd egy következő életben kipróbálom. Ha a versírás egy jól fizető munka lett volna, akkor rásegítek a tudatmódosító szerek fokozottabb bevonásával a művészi hajlamaimra és ontottam volna a verseket. Jelenleg azonban a költészet - olvasók hiányában - egy elvont, közpénzből életben tartott művészeti ággá satnyult. Amatőr szinten él és virul, de a verselésből állami szerepvállalás nélkül gyakorlatilag lehetetlen megélni.