Feltámadás
x
Füllesztő pára omlott a tájra
és szomjazott mind, ki ott lakott.
Kiszáradt mára a búzatábla,
a kaszák pengése hallgatott.
Zsúptetős házak félig még álltak,
de lepergett már a vakolat.
Patkány csontvázak csak arra vártak,
hogy elégjenek a nap alatt.
Eljött és várt rám maga a sátán,
ma rózsaszín ingben feszített.
Az volt az álcám, hogy egy nagy tálcán
az ördögökkel majd nyerítek.
Felismert persze, el voltam veszve,
elkezdtem ezért egy éneket.
Nem vitt ám messze, elment a mersze
letépett dühösen két eget.
Inkább hat leprás, vagy százezer más:
holdkóros, bolond, elmebeteg.
Az utolsó költő, kit megölt ő,
a pokolban is verselgetett.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Ez a két év (2008-2009) elég sok új verset eredményezett. Amikor elolvastam a felhívást a Rubophen Versíró Versenyre, megkerestem a régi szerzeményeket tartalmazó könyvecskét és még mindig elfogadható színvonalúnak tartottam azokat a műveket. Soha előtte és azóta se éltem olyan intenzív virtuális életet, mint abban a bő félévben. Újra olvastam verset és újra próbáltam írni is verset. Igazság szerint az elmélyülésre most sem jutott idő, de életemben először foglalkoztam egy keveset a verstannal és néha-néha tudatosan próbáltam írni. Meglepő módon költő nem, de egy rímfaragó mester szinte azonnal lett belőlem.
Ez a Feltámadás című munkám is ezt jelképezi. Arra, hogy feltámadt az írói vénám csupán a cím utal, hiszen a mondanivalója más: a költő a pokolba se kell, még az ördögök is irtóznak azoktól az alakoktól, akik bárhol a világon tudnak szenvedni, de ha jön az ihlet, a purgatóriumban is jól érzik magukat.