Ez itt a reklám helye
Ha erre jársz vándor
és vadít a mámor,
mert szíved épp lángol
itt otthon vagy, bárhol
élsz másnap és máskor:
tiéd Felsőhámor.
Ma már persze állnak
a vaskalapácsok,
egy pöröly se pöröl
a vízzel, s nem őröl
a két vízimalom
se Alsóhámoron.
De hangos a csárda,
az erdő sincs zárva,
és vár rád a szikla –
tudd meg mi a titka –
másszál, mint a macska,
vagy ámulj, te csacska.
Csillámló cseppkövek,
vad bércek, gyöngyszemek,
tóparti sétányon
szerelmes a lábnyom,
és hangos nevetés
kísér egy szót: mesés!
Lillafüred neve
csendül; magyar Tempe
mondják a nációk,
töltve vakációt
cifra Palotában,
ódai magányban.
Ha erre jársz vándor
állj meg inkább százszor,
és hajtsál mélyen főt
a természet előtt,
de azt se feledd el,
mit tett itt az ember.
Képek
A nyugalom megzavarására alkalmas képek rejtőznek az avatárok alatt. Ezek a vers hangulatához igazodó, fülledten erotikus, helyenként pornográf és többnyire érdekes fotók vagy fotómontázsok. A weblap gondolatával egy időben születtek.
Csak akkor kattints a képre, ha már elmúltál 18 éves és nem riaszt az esetlegesen bizarr látvány!
Visszatekintés
Pár szó a vers keletkezéséről
Tősgyökeres miskolci vagyok. Diósgyőrben születtem, közel a várhoz. Házunk végében már a Bükk fái álltak, gyerekként többet sétáltam az erdőben, mint a Belvárosban. Soha egy percig se éreztem, hogy rossz helyen élek és el kellene valahová költöznöm. Nem véletlen, hogy néhány kései versben emléket állítok ennek a méltatlanul bántott és alulértékelt városnak.
A szakértők azonnal kiszúrták, hogy a fergeteges kezdés után megtorpan a vers. Ennek nyilvánvaló oka, a rímek tobzódása az első strófában. Kevésbé nyilvánvaló oka, hogy ennyi volt a vers: egy rövidebb mondat - a cím - és egy hosszabb. Miután valamikor elém került folytattam, de már egy egyszerűbb, inkább elbeszélő, mint reklám stílusban. Szerintem így is felhívja a figyelmet a városszéli kirándulóhelyre.